.................................................................................................................................................................................................................................

Magamról . . .

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player

 

 

A festészet számomra több mint az önkifejezés eszköze, hiszem, hogy a festményeim önálló életet élnek és létükkel pozitív befolyást gyakorolnak környezetükre.

 

Célom, hogy a festészet újra közkedveltté váljon, s teret hódítson az alkotó képzelet világa. Festményeim által teret adok a képzeletnek, bármely témában, egy elkapott pillanat, egy emlék, egy hangulat megfestése által.

 

Hálás szívvel gondolok a Hajnóczy József Gimnázium-ra, ahol a tanáraimtól sok erőt és szeretetet kaptam az alkotói tevékenységem folytatásához.

 

 

 

 

 

 

 

Verseimből . . .

"Üres vászon"

 

Verseim

 

Hófehér üres vászon, a festékbe mártott világ, ölelő karja, most árván tekint reám, fessek újra, ezt akarja..

Szemem a palettán, az olajzöld fáradt nyugalmát magába szívja, kezem, alkotó erejét, most e színtől várja..

Üres még a vászon, hófehér az álma, beleálmodja magát egy színes új világba,

Benne vagyok én is ebben az álomban, elmerülök a színek Fény birodalmában..

Lelkem egy láthatatlan erő szólítja magához, vonz az üres hófehér vászonhoz..

Ecsetem, mint egy ezüst híd a képzeletem és a vászon között nekifeszül,s a gondolatok mögül átengedi a száguldó festéket, mely a hófehér vászonra vetül...

Sodródik a Lelkem, utazik a színekkel, egyé válik a vászon képekkel..

Üres vászon vagyok magam is, melyre csodás színképeket a Lélek kivetít..

Ecsetem lélekhídja, a hit maga, hogy sok csodának vagyok hű alkotója..

Miként a teremtésben Isten, engem is megálmodott egy Fény-színben...

Úgy álmodok én is bele e világba, ezer csodát a vászon ölelő karjába,

Mégis egy maradt csupán a legnagyobb álmom,:

Had maradjak csak egy hófehér üres vászon...!

"Édesanyámnak"

 

Anya

 

Csonkig égő fájdalmak lángja,

Sírkövek fedelét izzó fénybe mártja...

Lerogyok magam is e könny áztatta földre, ősök lépte nyomát fogadva örökre..

Köszönöm a színeket, az erőt, mellyel festhetek,

köszönöm Édesanyám a legszentebbet:

az Életet!

 

 

 

 

Hellebrand Henriett

"Tiszavirág"

 

Tisza

 

Tófenékre vitt az útja, apró kérész lárvácskának,

Tudja jól a sorsát, három évig éli álmát...

Lent a tófenék várja, felvirradjon a nagy napja…

Egyetlen nap csupán az övé, erre készül kicsiny lelke, hogy rövid földi létét betölthesse...

Így élnek oly sokan, kik alszanak

mélyen az élet folyójában szunnyadnak,

Aztán eljő a napja,

a folyó felszínére feljuthatnak,

Három év után végre,

az ifjú kérészek nagy örömére.

Megülik násztáncukat, cikázva a szőke Tisza felett,

egyazon szent órában egyesül minden kérész lélek...

Egybeforrnak, szívük beleremeg…

virágba borul mind e szárnyas sereg…

De ütött az óra,

s egyenként hullnak el a folyóba...

násztáncuk halott hamvai,

az új lárvák éltető magvai…

E körforgás a kérész élet,

a folyó marad.. a folyó éltet…

Kérész vagyok magam is e sorok között,

oly sokszor hullottam el a folyóba,

létforgatag húzott le magába,...

egy vagyok csak a sok kérész közül,

aki most a folyó partján tovarepül...

Nem merülök újra a mély folyóba,

elrepülök,...

a Fény birodalmába...

 

Hasznos információk

Elérhetőségeim

Telefon: +36 30 812 6413