HELLEBRAND HENRIETT

festőművész

Bemutatkozás

Szeretettel köszöntök minden kedves látogatót a honlapomon.

Szolnokon születtem 1976-ban egy művészcsaládban.

Dédnagyapám, Hellebrand Béla ötvös és festőművész volt, a pesti és külföldi szalonok sikeres alkotóművésze.

Nagyapám, Hellebrand Béla faszobrász és festőművész volt.

Édesapám Hellebrand István aki festőművészetével egyben volt tanítóm és példaképem tovább adta a művészcsalád tehetségét.

 

Számomra természetes volt, családom művészi küldetésének folytatása. Tanulmányaim elvégzése után, a Szalay kiadónak készítettem pasztellel és olajjal illusztrációkat. Majd a festék után, egy másik matéria, az agyag bűvkörébe kerültem. Évekig kerámiáztam, új mázakkal kísérleteztem, különböző rendezvényekre készítettem emlék plaketteket, kézzel festett vázákat, szobrokat. Kreatív hajlamomat mindig megfűszerezte az a sok spirituális élmény, melyet gyerekkorom óta hordozok magamban. Régóta látok, érzek, megálmodok dolgokat, így természetes volt, hogy megalkossam saját ihletett jóskártyámat, mely használata a jósláson túl egyaránt alkalmas a mélyebb önmegismerésre.

 

A festészet számomra több mint az önkifejezés eszköze, hiszem, hogy a festményeim önálló életet élnek és létükkel pozitív befolyást gyakorolnak környezetükre. Célom, hogy élethű ábrázolással adjam át egy velünk párhuzamos mitikus világ üzenetét, valamint az, hogy a festészet újra közkedveltté váljon, s teret hódítson az alkotó képzelet világa.

 

Remélem, hogy a galéria alkotásai örömet fognak szerezni az idelátogató festmény rajongóknak.

 

 

Hajnóczy József Gimnázium

Hajnóczy József Gimnázium

Hálás szívvel gondolok a Hajnóczy József Gimnázium-ra, ahol a tanáraimtól sok erőt és szeretetet kaptam az alkotói tevékenységem folytatásához.

 

Nagyon nagy szeretettel ajánlom a Hajnóczy József Gimnáziumot minden tovább tanulni vágyó diáknak, aki a sok tudás megszerzése mellett szeretetet és ösztönző erőt is kaphat a tanáraitól további életútjához.

 

 

Verseimből ...

Verseim

Üres vászon

Hófehér üres vászon, a festékbe mártott világ ölelő karja, most árván tekint reám, fessek újra, ezt akarja..

Szemem a palettán az olajzöld fáradt nyugalmát magába szívja, kezem alkotó erejét, most e színtől várja..

Üres még a vászon, hófehér az álma, beleálmodja magát egy színes új világba,

Benne vagyok én is ebben az álomban, elmerülök a színek Fény birodalmában..

Lelkem egy láthatatlan erő szólítja magához, vonz az üres hófehér vászonhoz..

Ecsetem, mint egy ezüst híd a képzeletem és a vászon között nekifeszül, s a gondolatok mögül átengedi a száguldó festéket, mely a hófehér vászonra vetül..

Sodródik a Lelkem, utazik a színekkel, eggyé válik a vászon képekkel..

Üres vászon vagyok magam is, melyre csodás színképeket a Lélek kivetít..

Ecsetem lélekhídja, a hit maga, hogy sok csodának vagyok hű alkotója..

Miként a teremtésben Isten, engem is megálmodott egy Fény-színben..

Úgy álmodok én is bele e világba, ezer csodát a vászon ölelő karjába,

Mégis egy maradt csupán a legnagyobb álmom, had maradjak csak egy hófehér üres vászon..!